2009. április 20., hétfő

Helsinki

Elmaradtam egy kicsit, de akkor vágjunk bele. Először is Helsinki. Nem olyan mint egy nyüzsgő nagyváros, de mégis csak főváros így sokkal izgalmasabb mint a többi finn város. A pályaudvart szeretem, igazán szép és a legnyüzsgőbb pontja a városnak, a közelben van a színház, a 2-3 múzeum is, a főbb villamosok megállnak itt és a metró is. :-) Na igen, végre tömegközlekedtem megint, hogy mennyire hiányzik, már egy kis budapesti metrózás. Helsinkiben 1 metró vonal van ami inkább a kisföldalattira hasonlít. Hétfő reggel vágtam neki a "nagy" kalandnak. 11re már a városban voltam, odafelé idős nénik ültek a közelembe akik folyamatosan csacsogtak, nem lehetett tőlük aludni, pedig 5 előtt kellett kelnem. Alíz már várt engem, elsétáltunk az orosz nagykövetségre, zárva volt, de közben a város leghíresebb helyeit megnézhettem. A kikötő, hajók meg ilyesmik, a szenátus tér, piac tér, katedrális, az ortodox templom, szigorúan mindent csak kívűlről, nem volt túl sok időnk, meg néhány dolog zárvas is volt. Bementem még a városi múzeum, Helsinki története, meg egy hangos diákcsoport. A legrégibb ház a városban, arra nem emlékszem mikor készült. Megkerstük hogy honnan indulnak a buszok Szentpétervárra, tök menő semmi kiírás, csak oroszul beszélő idegenvezetők, akik próbálják összefogdosni az utasokat a buszokra, ja és nem igazán beszélnek angolul, végül találtunk egy embert aki tudott angolul, megtudtuk 15 euro az út ( a finn busztársaságnál 32) és hogy mikor indul, de arról semmi infó mikor jön vissza, az majd ott kiderül. Hát nem tűnt valami megbízhatónak, de nagyon olcsó.
Majd találka Alíz családjával akik a délelőttöt az állatkertben töltötték, és belevágtam a tömegközlekedés kiélvezésébe, villamos, meg metró, a városok csodás teremtményei. Ellátogattunk a sziklatemplom, igen sziklába vájt templom, aztán a parlament, a mienk sokkal szebb, ez inkább a szépművészeti múzeumra emlékeztetett. Ja és igen első nap nem tudtam fényképeket készíteni, lemerült az elem a fotó masinámban. Aztán szétváltunk, 3T 3B villamosvonal ami egy 8ast ír le és az egész városon végigvisz, kb 1óra az út és minden nevezetességet meg lehet nézni. A stadionnál szálltunk le, én mindenképp fel akartam menni a lelátóba, jó volt, innen tényleg lehet látni az egész várost. Vissza a szállásra, ami Alíz családjának köszönhetően egy hotel volt, a pótágy a szobába csak 20 euró volt, kevesebb mint egy ágy a legolcsóbb hostelben. 1 eurós bolt a közelben, na oda be kellett menni, jó sok bovli, meg néhány jó kis dolog. Hulla fáradtan döltem ki.
Kedden korán keltem, el akartam menni Suomemlinnára, a közelben egy sziget, ahol egy erődítmény áll, ami a várost védte valamikor nagyon régen. Egy kis komp visz ki a szigetre ami a városi tömegközlekedés része, vagy 1000en élnek a szigeten, akik minden reggel onnan járnak dolgozni, meg iskolába. Mivel korán mentem senki, de senki nem volt rajtam kívül a szigeten, mindent köd borított, misztikus volt, kalandos és egy kis időt magammal tölthettem, csak én és én. Utána jöhetett a színház múzeum. Klassz volt nagyon, csak én voltam itt is az egyedül látogató, a pénztárban kedvesen eligazítottak, mi merre, a múzeumban is szinte privát körbevezetést kaptam, mindenhol volt angol kiírás is. Először egy kis finn színháztörténet, először csak svéd nyelvű színházak voltak az országba. Rengeteg fotó, néhány régi színházi felvételt is meg lehetett nézni, színpad, kellék- és jelmeztár, néhány kelléket ki is lehett próbálni, meg egy kicsit bele lehetett kostólni a világosítok munkájába is, vigyázat Rigó Zoli még a végén átveszem a helyed. :-) Az állandó kiállítás mellett pedig volt most bábkiállítás is. Elképesztően szépen kidolgozott bábuk és hozzájuk történetek is tartoztak, sajnos ezek csak finnül és svédül voltak leírva.
Találka Alízzal az orosz nagykövetségen, már megint rossz időpontban érkeztünk, délután csak az orosz nemzetiségűeket fogadták, elképesztően dühös lettem, hiszen a busz éjszaka indult volna Szentpétervárra, 1 óra magamba folytott dühöngés után lenyugodtam és tovább tudtam élvezni Helsinkit. Egy kis esti sét a városban, néhány gyönyörű épület amikről lövésem sincs mik lehettek, még egy kis vásárlás és újra kidöglöttem. Reggel irány a nagykövetség, ahol fél óra után végre sorra kerültünk, ahol is közölték hogy itt csak finn állampolgárok igényelhetnek vízumot, és az útlevelünk postafordultával vissza is küldték nekünk Vaasa-ba, amit persze nem kaptunk meg. Aznapra már nem maradt több dühöngeni valóm, nem jutottunk el Szentpétervárra és egyénileg nem próbálok meg eljutni Oroszországba mégegyszer, majd egy jó kis csoportos úttal.
Elmentünk megnézni a Sibelius emlékművet, remek időnk volt, a park is gyönyörű ahol van és szép volt ahogy a nap sütött rá és a tenger is nagyon közel volt.




Aztán egy kimerítő múzeumtúra következett, előtte búcsúzkodás Alíz családjától, akik repültek is vissza Budapestre.
A fotó múzeum, nekem egy kicsit csalódást okozott, nem volt valami nagy szám és koncepciót sem értettem, a Mai Manó sokkal jobb. A kortárs művészeti múzeum, a Kiasma, hatalmas alapterület, igazán impozáns hatalmas üvegépület, 5 emeletnyi kortársság. Amire emlékszem egy Lichtenstein, egy magyar alkotás, elképesztő vonalak és színek kavalkádja, egy odamóndos képregény installáció és az elképesztő Marita Liulia Choosing my religion kiállítása. A művész minden nagy világvallás eszméit, jelképeit, életstílusát kipróbálta, összegyűjtötte és csoportosította, fotók, filmek, könyvek, kellékek, eszmék.
Folytatás az Atheneum múzeum Kalevala kiállítása, minden ami a Kalevalával kapcsolatos főleg festmények és szobrok, kortárs és klasszikus, de voltak könyvek és zene is.
Hazafelé pedig sikerült elcsípnünk a közvetlen Vaasa-ba tartó vonatot, így 11re már itthon is voltunk.
A 3 napos Helsinki kaland ennyi volt röviden.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lehetett ez a pár nap Helsinki-ben, nagyon sok érdekes dolgot láttál.
    Erről a Sibelius emlékműről a szélorgona jutott eszembe:
    http://m.blog.hu/bd/bdk/image/vegyes/0802/szelorgona3.jpg
    A szélorgona mindenféle hangokat ad ki, a szél szólaltatja meg. Gondolom, a Sibeliusnak nem volt hangja, mert azt írtad volna. Bár ilyen függőleges csövekbe nehezen fúj bele a szél.

    VálaszTörlés