2010. április 17., szombat

From wikipedia

"két felnőtt fiúgyermekük született" :-D

2010. március 21., vasárnap

Múzeum látogatós hét

Valahogy ez a hét úgy alakult, hogy 3 múzeumba is eljutottam. Szerdán kezdődött a menetelésa, a Néprajziba látogattunk el múzeumi mediáció óra keretében. Egy kedves hölgy elmesélte, hogy mint múzeumi pedagógus milyen feladatai vannak, sokrétű, izgalmas, és nagyon megterhelő, de ha szereted, akkor minden fáradozást megér. Tetszik a feladatkör, amit egy múzeumi pedagógus ellát, csak ne kéne gyerekekkel foglalkozni mindeközben. :-) Aztán körbevezetett minket a Milyenek a finnek? kiállításon. Mutatott néhány új dolgot, de inkább felidézte a tavalyi emlékeimet.
Pénteken az Iparművészeti Múzeum volt soron, az utolsó bútor, szőnyeg óránkat tartottuk meg, ebben a gyönyörű szecessziós épületben. Nagyon szeretem ezt a helyet, mindig érdekes kiállításokat láttam itt, és ez most sem volt másképp. Először a szecessziós bútorokat néztük végig, izgalmas, hogy a bútorokat ebben a korszakban az építészek, művészek tervezték, Kós Károly, Rippl-Rónai József, Lechner Ödön. Volt néhány gyönyörű virágmintás szék, intarziás szekrény. Majd következtek a török szőnyeg, ez annyira nem kötött le, nem szeretem a szőnyegeket, nem találom őket különösebben érdekesnek. Utána a végzős MOME-sok kiállítását néztük meg, egy-kettő közülük nagyon érdekes volt, például a társasjáték vakoknak és látoknak vagy a kerámiából készült ütős hangszer.

Szombaton pedig a Szépművészetibe látogattam el néhány barátommal. A cél a Degas-tól Picassóig kiállítás megtekintése volt. A képek a mélyföldszinten vannak két teremben elhelyezve. A moszkvai Puskin Múzeum gyűjteményéből időrendiséget követve kerül bemutatásra a több mint 50 kép. A festmények gyönyörűek és volt közte olyan, ami nekem elképesztően tetszett. A kiállításnak ugyanakkor vannak hiányosságai, túl kicsik a termek, össze vannak zsúfolva a képek, nincs lehetőség megpihenni és csak befogadni. Egy kicsit betekintettünk a Parmigianino kiállításba, ahol réz-metszeteket, -karcokat láttunk. A bibliai témájúakat, nem találtam érdekesnek, ellenben a mitológiaiak nagyon szépek voltak.

Ezzel feljeződött be a múzeum látogatós hetem. Az ember nem is gondolná, hogy egy kiállítás megtekintése, befogadása mennyi szellemi energiát vesz igénybe, a végére valós fizikai fáradtság lesz belőle.

2010. március 17., szerda

Kelemen Barnabás

Tegnap valami klassz dologban vettem részt. Az egyik csoporttársam szakdolgozatát a komolyzene befogadásáról készíti, és ennek keretén belül reprodukáltuk tegnap a Blahán Joshua Bell kísérletetét. A mi zenészünk Kelemen Barnabás volt és az eredmények is jobbak lettek, az emberek jó része tudta kit hallgat, és sokan csak a zene miatt megálltak.

Itt meg is tekinthetitek.

2010. március 16., kedd

Bővebben


Közben rájöttem, hogy a Van Gogh múzeumról egy kicsit bővebben kell szólnom. Az eddigi kiállítás, múzeum élményeim közül ez volt a legkiemelkedőbb. Elképeztően precízen kitalált, tökéletesen felépített kiállítás, gyönyörű festményekkel. Az épület múzeumnak készült, és ez így nagyon szerencsés, hisz az Amszterdamra jellemző kicsi, szűk házakban nem lehet bemutatni egy ilyen nagy szabású dolgot. A bejáratnál 3 sorba lehet beállni, a most veszek jegyet, a kedvezményre jogosító kártyám van, és a már megváltottam a jegyem, mivel nekünk már volt jegyünk, így nem kellett várnunk, beléphettünk, kabát leadás, majd detektoros kapu. Nyitás környékén érkeztünk, de már ekkor is sokan voltak.

Az állandó kiállítás 3 emeletet foglalt el, és egy ideiglenes kiállítás vette birtokba a -1 szintet. A földszinten volt egy-két Van Gogh kép, Rodin szobor, néhány impresszionista festmény, remekül illeszkedve abba a kronológia sorba, ami végigvezeti a látogatót a múzeumban. A kiállítás rendezője jó érzékkel csempészte be a kevésbé ismert holland, francia és egyéb nemzetiségű festők műveit, így fedezhettem fel Odilon Redon-t. A harmadik emeleten vannak a legismertebb képei a Napraforgók, Sorrow. Néhány kép jelenleg restaurálás alatt áll, de ennek miértjéről és hogyanjáról is pontos képet kapunk. A gyerekeknek van lehetőségük foglalkoztató könyvet kérni az információnál, ingyen, ami segíti a kiállítás megértését, élvezését. A kiállító tér világos, átlátható, néhány helyen ideiglenes falak választják el az egybefüggő teret, Amszterdamra jellemző lépcsőkön lehet az emeletek között közlekedni, de természetesen akadálymentesítve van az egész épület. A -1 szinten Paul Gauguin kiállítás volt, ami a párizsi villágkiállítást idézte, hiszen ekkor volt egy nagyszabású Gauguin és barátai kiállítás egy kávézóban, ezt élhetjük át mi is. A kiállító terembe vezető úton párizs tárul elénk, felnagyított fotókon, a tér kávéházat idéz, körbe a falakon a festmények.

Kifelé jövet betértünk a museum shop-ba, mindent lehet kapni amire rá lehet nyomtatni képet. Egy kedves idős házaspártól kaptam ajándékba poszter Paul Gauguin önarcképe van rajta. A sor már kigyózott mire mi kiértünk. Megéri előre megváltani a jegyet, ami 14 euró (mi kombinált jegyet vettünk hajókirándulásra és múeumra, ami így 21 euró volt), így nem kell a sorban állással vacakolni.

2010. március 15., hétfő

Ma

Gyerekkoromban a szüleim gyakran elvittek a március 15-ei ünnepségekre, de mióta önállóan döntök arról, hogy megyek vagy nem, nem voltam és a televizíó közvetítést sem néztem. Tavaly Finnországban, annyira honvágyam volt, hogy megnéztem az ünnepséget, megkönnyeztem, magyarnak éreztem magam és ez nagyon jó érzés volt. Gondoltam idén is átélem ugyanezt. De ki a fene írta az ünnepség szövegét és miért nem tanulta meg Dobó Kata a szövegét?! Inkább megmosolyogtam és egy kicsit mérgelődtem az idei Nemzeti Múzeum előtti ünnepségen.

Amszterdam, a dalok városa

Másra számítottam. A város kicsi, piszkos, a csatornák és a házak nagyon szépek, de valami hiányzik.

A repülés feltalálása nagyon jó dolog, rövid idő alatt nagy távolságokat tudunk áthidalni, viszont a leszállás rossz dolog, nekem mindig megfájdul a fülem és fél napra megsüketülök, de megéri, 14 óra helyett 1,5 óra alatt itthon voltunk.


Jó volt találkozni a többiekkel, de megint konstatálnom kellett, hogy teljesen más az érdeklődési körünk és más az értékrendünk. Amszterdamba a legtöbb ember a szabadság hajszolása miatt megy, tudjátok sex, drugs and rock'n'roll, és ez mind meg is található a városban. Viszont egy olyan társaság amely elítéli a sex and drugs részét a dolognak (a rock'n'roll-lal nem tudom hogy állnak) nehezen lehet kikapcsolódni. Azért belefért egy kis space cake, de a füvet már sunyiban kellett elszívni. Szegény görög srácok akik a szobatársaink voltak megkapták a leszúrást előző este, aztán meg miattunk is őket találták meg.
Az első nap, nevezetesen a szülinapom, városnézéssel telt. Céltalan bolyongás, a csatornák felfedezése, mindenre rácsodálkozás. A hostel jó kis hely volt, a szobánk a legfelső emeleten, ami rendkívül keskeny lépcsőket jelentett föl, föl, föl és föl. Meglátogattunk egy coffeeshop-ot, smart shop-ot, megnéztük a piros lámpás negyedet. A piros lámpás negyed érdekes, de nekem nem tetszett, a nők úgy pakolják ki magukat a kirakatokba, mint egy szelet hús, illegetig magukat, kacérkodnak, ezzel totálisan lealacsonyítják magukat, szánalmat éreztem és sajnáltam őket, hogy ezt kell csinálniuk. (Lehet, hogy prűd vagyok.)
Pénteken csatlakozott hozzánk (Tina, Jan csehek, Alíz, én) Karolin (belga), folytattuk a város felfedezését, délután Alízzal leszakadtunk múzeumba akartunk menni, de épp felújítás alatt van a modern múzeum, így ezt elvetettük, helyett fényképezkedés I Amsterdam hatalmas betűszobornál. Jó hangulatú piacok és terek, az idő is nekünk kedvezett, felhős, enyhe idő. Este újabb coffeeshop, semmi durvulás, csak egy kis fű.
Szombaton Kerstin (német) is megérkezett, csatorna kirándulás, Vincent Van Gogh Múzeum (természetesen a többiek nélkül, mert ők nem szeretik a múzeumokat), este buli, de hamar befáradt a társaság. Vasárnap hamar búcsút intettünk a többieknek és a saját utunkat jártuk, megkerestük Amsterdam legrégibb házát, láttuk a művészpiacot, csatornákat szeltünk át, megebédeltünk egy csendes nyugodt thai étterembe, tökéletesen alakult az utolsó napunk.


Amszterdam=fű, szex, csatornák, biciklik, megdölt házak, nem szerettem bele a városba, de nagyon jó volt ott tölteni néhány napot.
Ja, majdnem elfelejtettem elmagyarázni a dalok városa jelzőt. Tehát Amszterdamban az emberek énekelnek az utcán, de komolyan.

2009. december 13., vasárnap

Kovács Lehel, Mystery Gang, PASO, használt műbroki, meleg zsaruk

Na mi a közös bennük?

Till Attila Pánik című filmjéhez köthető mindez. Őszintén bevallom, hülye előítéletekkel viseltettem a film iránt, főleg a rendező személye miatt, akit eddig csak televíziós műsorvezetőként ismertem. De szerencsére nem hagytam, hogy ez visszatartson, és le a kalappal, nagyon jó kis filmet hozott össze. Személyes kedvenc a Túróczy Szabolcs és Kovács Lehel meleg zsarupárja. Kovács Lehelben nem lehet csalódni, remek a Katonában és filmvásznon is tökéletesen átjön. Túróczyn most akadt meg a szemem, de ezek után megpróbálom majd szemmel tartani. Egyedül Schell Judit nem tetszett és a karaktere is hiteltelen volt.
A pánikbetegségről ilyen vicces filmet forgatni, ahol időnként a szívedhez kapsz, hogy jaj csak ez ne történjen meg. Egyébként külön köszönet a happy end-ért, nem baj, ha időnként ez is jut.
Itt ingyen megtekinthető, még néhány magyar filmmel egyetemben. Sajnálom, hogy annak idején kihagytam a moziban.